Ifjúkora

Szulejmán valószínűleg 1494. november 6-án született Trabzonban. Édesapja I. Szelim, édesanyja pedig Hafsa Hatun volt. Már édesapja életében mint Magnézia kormányzója kitüntette kiváló kormányzó képességét, igazságszeretetét és szigorú erélyességét a hanyag és lelkiismeretlen tisztviselőkkel szemben.

Asszonyai

Szulejmánnak több ágyasától született gyermeke, ám törvényes felesége egyedül Hürrem volt. Egyes források azt állítják, hogy megfojtatta Mahidevran (Gülbahar) szultánát, pedig ez nem igaz. Şehzade Musztafa megölése után száműzte Bursába, mivel már nem tartozott az uralkodói családhoz. Hürrem érkeztével erős ellenszenv alakult ki köztük, állítólag többször is bántalmazták egymást.

Hürrem intrikái

Szeretett asszonya nem csak szépségéről, hanem intrikus természetéről is híres (vagy hírhedt) volt. Nem csak a birodalom, hanem Szulejmán felett is korlátlan hatalma volt. Többek közt elsőszülött fia, és testvérként szeretett pasája megölésére is rávette a szultánt, a ravasz Hürrem. Cselszövéseiben lánya Mihrimah és veje, Rüsztem pasa nagyvezír segédkeztek. A padisah végül rájött felesége játékaira, de olyan mély szerelmet táplált iránta, hogy sosem küldte el. Hiába voltak távol egymástól hetekig, hónapokig, esetenként évekig, folyamatosan tartották a kapcsolatot. Halála után 8 évig gyászolta nevető asszonyát (a Hürrem név törökülvidámat jelent). Ezután Mihrimah lépett örökébe, aki csakugyan jeleskedett az ármánykodásban. Apját egyedül Ő tudta megnevettetni, ugyanis kívül-belül nagyon hasonlított Hürremre.

Trónra lépte, első hadjáratok

Mikor 1520-ban trónra lépett, édesapja politikájával ellentétben nyugatra fordította figyelmét, s I. Ferenc francia királlyal szövetségben a Habsburg-ház nagy hatalmának megtörését tűzte ki politikájának fő céljául.[4] Ezért fordult már 1521-ben a Habsburg-házzal szövetségben álló Magyarország ellen; Szabács, Nándorfehérvár és Zimonyelfoglalásával[5] utat nyitott a török fegyvereknek és a török befolyásnak nyugat felé (magyar–török háború [1521–1526]). 1522-ben kiragadta Rodosz szigetét a johannitákkezéből (rodoszi hadjárat), és miután 1525-ben a paviai csata V. Károlyt Nyugat- és Közép-Európa urává tette, Szulejmán ismét Magyarországot támadta meg.